Szeptember 6. (szombat)
A tegnap délután... Jó volt, de egyben rossz is.
A jó oldala az, hogy nem gondoltam volna, hogy Lysanderrel fogok hazajönni.
A rossz pedig... Hogy romlott a baráti kapcsolatunk... Miután megérkeztünk az utcánkba, hirtelen felém fordult.
*Visszaemlékezés a tegnap délután eseményeiről*
Hirtelen megtorpant Lysander, majd egy 90 fokos fordulatot téve szembeállt velem.
- Felejts el... - mondta, de nem nézett a szemembe.
- M-mi? - Ez volt az egyetlen szó, amit meglepődésemben ki tudtam nyögni.
- Nem jó ez így... Castiel szerint se - szorult ökölbe a keze.
- Mi miatt kell elfelejtened? - néztem én is a földet.
- Röhejes egy indok.. Nem tudom kimondani. Sajnálom.. A lényeg, hogy felejts el - jelentette ki, és bement a házába.
Könnyek szöktek a szemembe, de miért is? Örülhetnék, hogy eddig szóba állt velem. Nem fogok miatta sírni! Ha tényleg ezt akarja, akkor tiszteletben tartom a döntését.
*Vissza a jelenbe*
Alig aludtam az éjjel valamit. Habár, helyesbítek: semmit se aludtam. Két órán át forgolódtam az ágyamban, de utána feladtam. Bekapcsoltam a laptopomat, és animét kezdtem nézni, ami a Sword Art Online volt. Facebook-on is láttam, hogy rengetegen írják, hogy nagyon jó, szóval én is elkezdtem nézni. Hát... Eszméletlen jó anime! Nem bírtam letenni a laptopot, az egyik részről a másikra kattintottam, miután megnéztem őket. Reggel 7 órakor sikerült kinéznem.
Most van 7:17. Unatkozok, ráadásul hétvége van. Megvan, mit fogok csinálni: Anime nézés.
Olvasgattam, és végül meglett, hogy melyiket választom: Tokyo Ghoul.
Igazából már a napom menetrendjét is megcsináltam.
- Tokyo Ghoul megnézése.
- SzJG olvasása.
- Elmegyek az állatkereskedéshez, és veszek egy kutyust.
- Nevet adok neki.
- Megsétáltatom.
- Újabb anime kiválasztása.
[...] Tokyo Ghoul és SzJG: Kész.
Felvettem egy normális ruhát, majd kinyitottam az ajtót, ami előtt Lysander állt.
- M-mit keresel itt? - kérdeztem a földet bámulva - Nem azt kérted, hogy felejtselek el? Mert így nem fog menni - mondtam, de a végére elcsuklott a hangom.
- Tudni akarod, hogy miért mondtam azt? - nézett rám.
- Jó lenne - pillantottam rá - Gyere be.
- Inkább menjünk valamerre. Nem akarom, hogy a szüleid meghall- - befejezte a mondatot, majd rám nézett - Bocsi...Elfelejtettem.
- Nem baj - erőltettem egy mosolyt az arcomra - Akkor bejössz?
- Ne menjünk sétálni? - tette fel a kérdést.
- Akkor menjünk az állatkereskedésbe!
- Miért? - kérdezte meglepődve.
- Mert venni szeretnék egy kutyust... Egyedül magányos vagyok ebben a hatalmas házban - néztem rá az otthonomra.
Lysander pár percig csak állt előttem, lehajtott fejjel.
- Akkor menjünk oda - mondta ki végül.
Elindultunk egymás mellett, síri csendben.
- Elmondod az indokot? - kérdeztem.
Vett egy mély levegőt, és belekezdett.
- Hülyeség...Castiel mondta, hogy csináljam meg. Mert állítólag én vagyok a legnépszerűbb diák a suliban, és nem tenne jót a hírnevemnek, ha veled lennék. Pedig én tényleg szívesen vagyok veled - úgy tűnt, hogy befejezte a mondatát, ezért én megtorpantam.
- Ha tényleg szívesen lennél velem, akkor nem mentél volna bele... Meg amúgy is! Az embereknek maguk kell döntenie arról, hogy kivel barátkoznak, és kivel nem! Ha ennyire befolyásolják az érzéseidet, akkor jobb, ha nem leszel velem 5 méternél közelebb. Mert... - mosolyodtam el - Rontom a hírnevedet - legördült pár könnycsepp, és elszaladtam.
Nem akarom, hogy sírni lásson.
Nem jön utánam... Mit gondoltam? Hogy ha elfutok, akkor utánam jön? Szánalmas vagyok, és gyenge. Ebből is mutatkozik, hogy csak egy átlagos ember vagyok, aki nem képes másokkal szembeszállni.
Valaki...Valaki segítsen!
Felvettem egy normális ruhát, majd kinyitottam az ajtót, ami előtt Lysander állt.
- M-mit keresel itt? - kérdeztem a földet bámulva - Nem azt kérted, hogy felejtselek el? Mert így nem fog menni - mondtam, de a végére elcsuklott a hangom.
- Tudni akarod, hogy miért mondtam azt? - nézett rám.
- Jó lenne - pillantottam rá - Gyere be.
- Inkább menjünk valamerre. Nem akarom, hogy a szüleid meghall- - befejezte a mondatot, majd rám nézett - Bocsi...Elfelejtettem.
- Nem baj - erőltettem egy mosolyt az arcomra - Akkor bejössz?
- Ne menjünk sétálni? - tette fel a kérdést.
- Akkor menjünk az állatkereskedésbe!
- Miért? - kérdezte meglepődve.
- Mert venni szeretnék egy kutyust... Egyedül magányos vagyok ebben a hatalmas házban - néztem rá az otthonomra.
Lysander pár percig csak állt előttem, lehajtott fejjel.
- Akkor menjünk oda - mondta ki végül.
Elindultunk egymás mellett, síri csendben.
- Elmondod az indokot? - kérdeztem.
Vett egy mély levegőt, és belekezdett.
- Hülyeség...Castiel mondta, hogy csináljam meg. Mert állítólag én vagyok a legnépszerűbb diák a suliban, és nem tenne jót a hírnevemnek, ha veled lennék. Pedig én tényleg szívesen vagyok veled - úgy tűnt, hogy befejezte a mondatát, ezért én megtorpantam.
- Ha tényleg szívesen lennél velem, akkor nem mentél volna bele... Meg amúgy is! Az embereknek maguk kell döntenie arról, hogy kivel barátkoznak, és kivel nem! Ha ennyire befolyásolják az érzéseidet, akkor jobb, ha nem leszel velem 5 méternél közelebb. Mert... - mosolyodtam el - Rontom a hírnevedet - legördült pár könnycsepp, és elszaladtam.
Nem akarom, hogy sírni lásson.
Nem jön utánam... Mit gondoltam? Hogy ha elfutok, akkor utánam jön? Szánalmas vagyok, és gyenge. Ebből is mutatkozik, hogy csak egy átlagos ember vagyok, aki nem képes másokkal szembeszállni.
Valaki...Valaki segítsen!
