Az még nem is olyan rossz. Bementem az A1-es terembe. Már mindenki a helyén ült, csak 1 szabad hely volt, amiről azt gondoltam, hogy az enyém. Így hát megindultam az ablak felőli oszlop utolsó padjához, majd lepakoltam a táskámat. Körülnéztem, és elkezdtem fürkészni az osztálytársaimat. Tényleg egyiket se ismerem. De várjunk csak! Ott az a felemás szemű! Na ne... Egy osztályba fogunk járni?!
*CSRRRRRRRR* Becsöngettek...Pontosan 2 perccel később belépett az igaztgató.
- Üdvözlök mindenkit! Én vagyok az igazgató, a nevem Aida Clark. Hallottam, hogy az osztályból majdnem mindenki egy általánosból jött ide. Ez alól kivétel Sophie West - majd rám nézett, és folytatta - Egymásnak nem kell bemutatkoznotok, de ha megkérhetlek titeket, akkor legalább neki meséljetek magatokról egy kicsit! - mosolygott a tanárnő.
Mindenki felpattant a helyéről, és iderohant a padom köré, kivéve a vörit meg Őt...
A többiek rengeteg kérdéssel halmoztak el, sokszor túlkiabálták egymást, ezért csak néhány kérdést értettem.
- MELYIK SULIBÓL JÖTTÉL? - kérdezte az egyik.
- VOLTAK BARÁTAID? - a másik.
- SZERINTED ITT JÓL KIJÖSSZ MAJD MINDENKIVEL? - a harmadik...
Még tovább kérdezgettek volna, ha a tanárnő le nem ordítja őket.
- ELÉG LEGYEN! Mindenki a helyére! MOST! - szólt rájuk, és mindenki vissza battyogott a helyére - Egyesével gondoltam a bemutatkozást! De először is...Sophie, megkérhetnélek, hogy először te mutatkozz be? - tette fel a kérdést.
- P-persze... - feleltem, majd felálltam a helyemről, és kimentem a tanári asztal elé - Nos...Sziasztok! A nevem Sophie West. 15 éves vagyok. Szeretem a rockot, de nem azt a fülsüketítőt, hanem inkább az Alternatív rock-ot, ilyen például a Fall Out Boy, aminek megszállottja vagyok. Ugyanakkor a lassú zenék is tetszenek. A személyiségem inkább félénk, és szégyenlős...Hallottam olyan kérdést valamelyikőtöktől, hogy voltak-e barátaim...Nos..Nem, nem voltak. Mindenki kiközösített, ezért magamba zárkóztam, de végül is túléltem ezt a 8 évet az általánosban.
- Bocsi, hogy beleszólok, de kivel élsz? - kérdezte az egyik lány. A haja fehér volt, és nagyjából ugyanolyan színű szeme, mint Nathaniel-nek.
Ledermedtem... Miért kérdezte meg ezt? Könnyek jelentek meg a szemem sarkában, de végül is kimondtam..
- Egyedül élek...A szüleim..Meghaltak... - feleltem bánatosan.
- Ohh...Kérlek ne haragudj! Nem tartozott rám! És most...Most fájdalmas emléket idéztél fel miattam! Sajnálom! - kért bocsánatot megszeppenve, majd kirohant a teremből.
- Miss. Clark... Utána mehetek? - reménykedtem, hogy azt mondja, hogy mehetek, és szerencsémre mázlim lett.
- Csak nyugodtan - mosolyodott el az igazgató.
Kifutottam a folyosóra. Már csak azt kéne kitalálni, hogy hova mehetett az a lány.
Lássuk csak...Áhh! Meg is van! A lányok általában a WC-re szoktak menekülni, ha valami problémájuk van! Akkor irány a lány WC!
Lassan benyitottam, és az egyik fülke mögül hallatszott annak az osztálytársamnak a hangja. Rögtön felismertem, és bekopogtam hozzá. Félénken kinyitotta az ajtót résnyire, majd mikor meglátta, hogy én vagyok ott, rögtön be is csukta.
- Gyere elő - szóltam neki lágy hangon - Nem tudhattad, szóval nem haragszom - mondtam, mire kicsapta az ajtót, ami sikeresen az orromnak nekiment teljes erőből!
- Jesszusom ne haragudj! - kiabált.
- Semmi baj! Látod, nincs semmi bajom... - igazából nagyon fájt, de próbáltam felvenni egy semleges arckifejezést, hogy lássa, jól vagyok.
- Huhh...Már megijedtem! Amúgy Rosalya White vagyok! - mosolygott rám.
- A nevem --- - mondtam volna tovább, de félbeszakított.
- Tudom! Sophie West! Amikor megtudtam, hogy hozzánk fogsz járni, a diritől minden infót kikértem rólad! Kivéve azt, amit kérdeztem a teremben...Azért még egyszer bocsi! De nagyon jó barátnők leszünk! Együtt megyünk shoppingolni, meg együtt fogunk enni, meg minden! Fantasztikus lesz! - visított örömében Rosalya.
Mindent megbeszéltünk egymással, és végül vissza értünk a terembe nagy nehezen, ugyanis újdonsült barátnőm most akart óra közben körbevezetni az egész suliban. Rájöttem, hogy neki be nem áll a szája. Alig tudtam szóhoz jutni, épphogy csak válaszolni tudtam a rengeteg kérdésére. Amíg visszaértünk az osztályhoz, még akkor is kérdezgetett, és közben vidáman mosolygott rám.
- Rosalya, kérlek ülj le. Most hogy így mondott magáról pár dolgot Sophie, ti is mutatkozzatok be neki EGYESÉVEL! - az utolsó szót emelte ki legjobban.
[...] Mindenki sorjára jött a padomhoz, és lassan mindenkit megismertem. Igen, ezzel telt el az egész tanítási nap, ugyanis elég sokan vagyunk az osztályban, és mindenki jó hosszú szöveget mondott.
Armin kocka, imádja a videó játékokat, és utál vásárolni. Alexy imád shoppingolni, és Arminnak a testvére. Életvidám, és állítólag sokszor érzi magát csillámpónifalván...Öhh...Oké... Melody a DÖK egyik tagja, emellett nagyon kedves, és segítőkész, legalábbis nekem szimpatikus volt. Viola visszahúzódó, szerény, de viszont gyönyörűen rajzol. (Ezt onnan tudom, mert miközben azt a pár szócskát, amit mondott, közbe kiesett egy rajz a mappájából, és sikerült egy kicsit szemügyre vennem.) Félénk is, szóval úgy döntöttem, hogy mindenképpen megszeretném őt ismerni jobban is, mert Rosa-n kívül ő volt a legszimpatikusabb. Carla valamilyen Ambernek a rajongója, ezt szó szerint így mondta, és imádja a divatot, na meg saját magát is. Pfff...Fő a szerénység, mi? Aki utána következett, az egy szőke csaj volt, és a bemutatkozása felettébb érdekes volt.
- Csá! Amber vagyok 15 éves, és csak annyit kell tudnod, hogy hogyha egy ujjal is hozzáérsz az én Casti-macimhoz, szálanként fogom kitépkedni a hajadat! Megértetted?! - kérdezte nyávogós hangon.
- Szia! Először is fogalmam sincs, hogy ki az a bizonyos Casti-maci, de ha tudnám, és ő is ilyen nyávogós lenne, mint te, akkor biztos, hogy hozzá se szólnék. Ahogy ezentúl hozzád se fogok. Nem vagyok az a kötekedő típus, de ideje volt már valakinek egy kis rendet tenni az agyadban.. - mondtam neki unott fejjel.
Meglepődött azon, amit mondtam, és már épp fel akart volna pofozni, amikor megállítottam a kezét.
- Még egy majomnak is több I/Q-ja van, mint neked. Erre már most rájöttem. Ha megengeded, megkérnélek, hogy menj innen. Köszönöm - mosolyogtam rá, mire sértődötten hátradobta a haját, és eltipegett a padjához.
Utána 2 lány következett, akik csak annyit mondtak magukról, hogy Amber barátnői. Ja, meg azt, hogy a fekete hajúnak Li a neve, a barnának pedig Charlotte.
Ez után még a többiek is meséltek magukról egy kicsit.
Jade a kertész klubba jár, mindent tud mindegyik növényről. Dajan a kosár labda klubb egyik magasabb rangú tagja, állítólag 2 országos versenyt nyert meg. Peggy a suliújság egyik szerkesztője, és mindenkitől minden nap érdeklődik, hogy nincs-e valami szaftos sztori, amit be tudna rakni a suliújságba. Laeti barátságos, szeret vásárolni, és néha elszokta lógni az órákat. Nina egy aranyos lány, állítólag nagyon okos is. Kentin nem rég jött vissza a katonai suliból, és imádja a kekszet. Na jó...Ezt most nem tudom, hogy melyik kekszre értette... Tudom, tudom, néha előkerül a perverz fantáziám. Dake egy pedofil, aki imádja a csajokat stírölni. Megsúgta nekem, hogy én is bejövök neki, mire megpöcköltem a fejét, és a helyére ment.
A következő az a vöri volt. Na erre kíváncsi vagyok!
- Cső. A nevem Castiel Black, szeretem a rockot, főleg a Winged Skull-t. Flegma vagyok, szval' ha megakarsz valamit tudni, akkor engem ne kérdezz, mert nem válaszolok rá. Ha idegesítesz, beverek neked egyet, mert nem érdekel, hogy lány vagy - mondta unottan, majd visszaült a helyére.
Aki utána jött...Huhh, mondanom sem kell talán, hogy ő volt a felemás szemű.
- Örvendek! A nevem Lysander Ainsworth. Castiel azt elfelejtette említeni, hogy egy bandában játszik velem. Hát...Ennél többet nem tudok neked mondani, sajnálom! - majd odahajolt a fülemhez, és azt súgta - A szünetben majd még mesélek - majd kiegyenesedett, elmosolyodott, majd leült a helyére.
Természetesen el is pirultam. Megint! Erről le kellesz szoknom!
[...] Mint mondtam, az egész nap ezzel telt el, és amikor az utolsó csengő szólalt meg, jelezve, hogy haza lehet menni, a diákok tömegestül rohantak ki. Én hátul sétáltam, egyedül.
,,18 fős osztály... Nem is túl sok, de nem is kevés. Kíváncsi vagyok, hogy ez a közösség meddig fog ugyanilyen összetartó lenni. Mert azt nem hinném, hogy örökké ilyenek maradnak! Mindenki között vannak viták. Van, hogy súlyosak, de van, hogy olyan, amit könnyen meg tud bocsájtani az ember. A mai világban inkább már csak súlyosak vannak, és nem is értem: Miért? Mert az emberek nem képesek már úgy elismerni a másikat, mint a régi időkben...Akkoriban szerintem minden könnyebb volt..."
Ledermedtem... Miért kérdezte meg ezt? Könnyek jelentek meg a szemem sarkában, de végül is kimondtam..
- Egyedül élek...A szüleim..Meghaltak... - feleltem bánatosan.
- Ohh...Kérlek ne haragudj! Nem tartozott rám! És most...Most fájdalmas emléket idéztél fel miattam! Sajnálom! - kért bocsánatot megszeppenve, majd kirohant a teremből.
- Miss. Clark... Utána mehetek? - reménykedtem, hogy azt mondja, hogy mehetek, és szerencsémre mázlim lett.
- Csak nyugodtan - mosolyodott el az igazgató.
Kifutottam a folyosóra. Már csak azt kéne kitalálni, hogy hova mehetett az a lány.
Lássuk csak...Áhh! Meg is van! A lányok általában a WC-re szoktak menekülni, ha valami problémájuk van! Akkor irány a lány WC!
Lassan benyitottam, és az egyik fülke mögül hallatszott annak az osztálytársamnak a hangja. Rögtön felismertem, és bekopogtam hozzá. Félénken kinyitotta az ajtót résnyire, majd mikor meglátta, hogy én vagyok ott, rögtön be is csukta.
- Gyere elő - szóltam neki lágy hangon - Nem tudhattad, szóval nem haragszom - mondtam, mire kicsapta az ajtót, ami sikeresen az orromnak nekiment teljes erőből!
- Jesszusom ne haragudj! - kiabált.
- Semmi baj! Látod, nincs semmi bajom... - igazából nagyon fájt, de próbáltam felvenni egy semleges arckifejezést, hogy lássa, jól vagyok.
- Huhh...Már megijedtem! Amúgy Rosalya White vagyok! - mosolygott rám.
- A nevem --- - mondtam volna tovább, de félbeszakított.
- Tudom! Sophie West! Amikor megtudtam, hogy hozzánk fogsz járni, a diritől minden infót kikértem rólad! Kivéve azt, amit kérdeztem a teremben...Azért még egyszer bocsi! De nagyon jó barátnők leszünk! Együtt megyünk shoppingolni, meg együtt fogunk enni, meg minden! Fantasztikus lesz! - visított örömében Rosalya.
Mindent megbeszéltünk egymással, és végül vissza értünk a terembe nagy nehezen, ugyanis újdonsült barátnőm most akart óra közben körbevezetni az egész suliban. Rájöttem, hogy neki be nem áll a szája. Alig tudtam szóhoz jutni, épphogy csak válaszolni tudtam a rengeteg kérdésére. Amíg visszaértünk az osztályhoz, még akkor is kérdezgetett, és közben vidáman mosolygott rám.
- Rosalya, kérlek ülj le. Most hogy így mondott magáról pár dolgot Sophie, ti is mutatkozzatok be neki EGYESÉVEL! - az utolsó szót emelte ki legjobban.
[...] Mindenki sorjára jött a padomhoz, és lassan mindenkit megismertem. Igen, ezzel telt el az egész tanítási nap, ugyanis elég sokan vagyunk az osztályban, és mindenki jó hosszú szöveget mondott.
Armin kocka, imádja a videó játékokat, és utál vásárolni. Alexy imád shoppingolni, és Arminnak a testvére. Életvidám, és állítólag sokszor érzi magát csillámpónifalván...Öhh...Oké... Melody a DÖK egyik tagja, emellett nagyon kedves, és segítőkész, legalábbis nekem szimpatikus volt. Viola visszahúzódó, szerény, de viszont gyönyörűen rajzol. (Ezt onnan tudom, mert miközben azt a pár szócskát, amit mondott, közbe kiesett egy rajz a mappájából, és sikerült egy kicsit szemügyre vennem.) Félénk is, szóval úgy döntöttem, hogy mindenképpen megszeretném őt ismerni jobban is, mert Rosa-n kívül ő volt a legszimpatikusabb. Carla valamilyen Ambernek a rajongója, ezt szó szerint így mondta, és imádja a divatot, na meg saját magát is. Pfff...Fő a szerénység, mi? Aki utána következett, az egy szőke csaj volt, és a bemutatkozása felettébb érdekes volt.
- Csá! Amber vagyok 15 éves, és csak annyit kell tudnod, hogy hogyha egy ujjal is hozzáérsz az én Casti-macimhoz, szálanként fogom kitépkedni a hajadat! Megértetted?! - kérdezte nyávogós hangon.
- Szia! Először is fogalmam sincs, hogy ki az a bizonyos Casti-maci, de ha tudnám, és ő is ilyen nyávogós lenne, mint te, akkor biztos, hogy hozzá se szólnék. Ahogy ezentúl hozzád se fogok. Nem vagyok az a kötekedő típus, de ideje volt már valakinek egy kis rendet tenni az agyadban.. - mondtam neki unott fejjel.
Meglepődött azon, amit mondtam, és már épp fel akart volna pofozni, amikor megállítottam a kezét.
- Még egy majomnak is több I/Q-ja van, mint neked. Erre már most rájöttem. Ha megengeded, megkérnélek, hogy menj innen. Köszönöm - mosolyogtam rá, mire sértődötten hátradobta a haját, és eltipegett a padjához.
Utána 2 lány következett, akik csak annyit mondtak magukról, hogy Amber barátnői. Ja, meg azt, hogy a fekete hajúnak Li a neve, a barnának pedig Charlotte.
Ez után még a többiek is meséltek magukról egy kicsit.
Jade a kertész klubba jár, mindent tud mindegyik növényről. Dajan a kosár labda klubb egyik magasabb rangú tagja, állítólag 2 országos versenyt nyert meg. Peggy a suliújság egyik szerkesztője, és mindenkitől minden nap érdeklődik, hogy nincs-e valami szaftos sztori, amit be tudna rakni a suliújságba. Laeti barátságos, szeret vásárolni, és néha elszokta lógni az órákat. Nina egy aranyos lány, állítólag nagyon okos is. Kentin nem rég jött vissza a katonai suliból, és imádja a kekszet. Na jó...Ezt most nem tudom, hogy melyik kekszre értette... Tudom, tudom, néha előkerül a perverz fantáziám. Dake egy pedofil, aki imádja a csajokat stírölni. Megsúgta nekem, hogy én is bejövök neki, mire megpöcköltem a fejét, és a helyére ment.
A következő az a vöri volt. Na erre kíváncsi vagyok!
- Cső. A nevem Castiel Black, szeretem a rockot, főleg a Winged Skull-t. Flegma vagyok, szval' ha megakarsz valamit tudni, akkor engem ne kérdezz, mert nem válaszolok rá. Ha idegesítesz, beverek neked egyet, mert nem érdekel, hogy lány vagy - mondta unottan, majd visszaült a helyére.
Aki utána jött...Huhh, mondanom sem kell talán, hogy ő volt a felemás szemű.
- Örvendek! A nevem Lysander Ainsworth. Castiel azt elfelejtette említeni, hogy egy bandában játszik velem. Hát...Ennél többet nem tudok neked mondani, sajnálom! - majd odahajolt a fülemhez, és azt súgta - A szünetben majd még mesélek - majd kiegyenesedett, elmosolyodott, majd leült a helyére.
Természetesen el is pirultam. Megint! Erről le kellesz szoknom!
[...] Mint mondtam, az egész nap ezzel telt el, és amikor az utolsó csengő szólalt meg, jelezve, hogy haza lehet menni, a diákok tömegestül rohantak ki. Én hátul sétáltam, egyedül.
,,18 fős osztály... Nem is túl sok, de nem is kevés. Kíváncsi vagyok, hogy ez a közösség meddig fog ugyanilyen összetartó lenni. Mert azt nem hinném, hogy örökké ilyenek maradnak! Mindenki között vannak viták. Van, hogy súlyosak, de van, hogy olyan, amit könnyen meg tud bocsájtani az ember. A mai világban inkább már csak súlyosak vannak, és nem is értem: Miért? Mert az emberek nem képesek már úgy elismerni a másikat, mint a régi időkben...Akkoriban szerintem minden könnyebb volt..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése